A valóság igen nyomorult hely tud lenni, a természetes személyiségfejlődés pedig kátyúsabb út, mint a román sztráda, hisz nagyrészt kiábrándító csalódások határozzák meg az irányt.

Zülleni többek között azért jó, mert olyankor visszaköpsz az arcába és jól érezed magad az összes kihúzhatatlan szálkával a bőröd alatt. Baj akkor van, mikor ennek hatására gerendává duzzadnak, a menedék pedig elviselhetetlenebbé válik, mint ahonnan menekülsz. Ilyenkor valahogy így ébred az ember…

A másnap pokol. Hiába mondjátok, hogy nekem még ez is jól áll. Ma először látom magam öregnek. Felbasz, hogy kopaszodom, pedig nem is tolom a Mekis szutykot.Régóta nem emésztem magam azon, hogy miért kell ezt csinálni, miért nem álltam meg hat felessel korábban. Száznyolcvan volt a sör, akció. Olyan opció nincs, hogy akkor megmarad a pénzem fele, inkább dupla erővel suvikszolom a nyelőcsövet. Pedig nem ezért indultam, csak beszélgetni szerettem volna valakivel, nem vagyok formában és gondoltam majd feldob a társaság. Aztán egy régi cimbora megjegyezte, hogy józanul rossz arc vagyok és hozott egy felest. Olyan szűk ez a bohóc skatulya néha, de nem okolok senkit, hosszú évek munkájával tákoltam magam bele.

Még a grindcore sem esik most jól, bassza meg. Filmezni kellene, de semmi kedvem még több olyat nézni, mint én. Olyanokat meg végképp nincs, amilyen lehetnék, ha nem hajtok át tankkal a lábaim elé vetett lehetőségeken. Próbálom felidézni mikor voltam utoljára igazán boldog. Nem megy és ezért legszívesebben arcon rúgnám magam, hiszen most is annak kéne lennem. Fáj minden, a fürdés is teljesíthetetlen feladatnak tűnik, pedig nyilván segítene. Azt mondják tejet kell ilyenkor inni, de attól kölyök koromban is beokádtam, marad tehát a gyógysör. A biztonság kedvéért hozok hármat, nagyon cefet ez a fejfájás. És még közel sem a legrosszabb. Picsába, a napszemüvegemet is elhagytam tegnap, a boltig kisül a retinám.

Normális esetben marha boldog vagyok, hogy végre saját lakásom van, nem osztozom egy albérleten öt haverral, évek óta erről álmodtam. Most meg belefulladok a magányba. Mégis fel kellett volna hozni a tegnapi csajt ahelyett, hogy idejekorán elhajtottam az eres faszba, ugyanilyen vállalhatatlan stílusban. Bár ha itt lenne, akkor meg rohadtul idegesítene. Csörög a telefon, nem veszem fel. Meg sem nézem ki az, nincs mit mondanom. Kibaszott kényelmetlen, fészkelődök kicsit mire rájövök, hogy nem az ágy, hanem a bőröm.Megállás nélkül zabálok, de még a székelykáposzta sem esik jól, máskor az csoda. Ezen kívül csak gondolkodom, és ez még a szűnni nem akaró fejfájásnál is jobban irritál. Nincs befolyásom a gondolatokra, pedig szívesen terelném őket pozitívabb irányba. Olyan jó volna végre kibékülni önmagammal, de sajnos ennek tuti nem a mai hamuszürke, áporodott szagú napon jön el az ideje.

Eszembe jut az utolsó kapcsolatom, majd az összes korábbi. Újra felismerem, hogy mindegyik bennem van és mindegyikben benne vagyok, hiába szabadulnék már tőlük a gecibe. Azon töprengek, hogy miért ilyenek ezek a pinák. Tényleg ennyire ostobák, és valóban képtelenek élni az újabb és újabb, könnyes szemekkel megvásárolt eséllyel, vagy csak szarnak bele igazából. És, hogy én miért vagyok ekkora barom, hogy az önbecsülésemet áruba bocsátom nekik annak ellenére, hogy legbelül végig tudom, nem lesz kifizetődő. Mennyi elvesztegetett idő és eltékozolt érzés… Talán hálával tartoznék, elvégre nagyrészt ezeknek köszönhetem aki vagyok. De azt most kurvára utálom és kicsit sem vagyok érte hálás. Sokkal jobb faszi voltam, amíg naivan hihettem az őszinte érzések szükségességében vagy például abban, hogy a csajom a legjobb barátom is lehet egyben és abban, hogy nem csak csillogó díszek vagyunk a másik oldalán, hogy nem presztízskérdés a szeretetem. Meg a télapóban. Tudom, épp ideje volt felnőni, de akkor sem fogom megköszönni, egy szóval nem kértem ezt a végtelen űrt, az ellenkezőjét annál inkább. Aztán ez is egy fasszal a szájában vigasztalódik három perccel utánam… Ráadásul olyannal, amelyik gazdája nekem is számított valamicskét. Miután megnyertem a valóság kupont, felhúztam belül egy falat, hogy óvjam azt a keveset, amit nem akartam a vágóhídra küldeni. Nemrég elkezdtem lebontani és semmi nem volt már életben mögötte. Ezt is jól elbasztam. Elgondolkodom, hogy vajon a szüleim hibája -e, hogy belém neveltek egy értékrendet, amivel manapság halálra vagyok ítélve.Bevillan, hogy holnap köszönni kell a főnökömnek és ettől végképp forogni kezd a gyomrom, mert eszembe jutott ez a hipokrita, gerinctelen féreg. Szarba sem veszem azt, akinek a pénz cél – ráadásul egyetlen – nem pedig egyszerű eszköz. Ő meg nyilván szarba sem vesz engem, hát annyi baj legyen, csak ne kéne egy levegőt szívnunk.

Remélem holnap minden jobb lesz. Megint jól fog esni a grindcore és nem lesz hányásízű a reggeli kávé. Vigyorogva fogom hajtani a vizet a világ malmára, mert tudom miért csinálom, új kislemezt akarunk felvenni, ezért pedig bármit. Aztán meló után bedobok egy sört valamelyik exemmel és dumálunk sokat. Szeretem őket, kivétel nélkül. Kényelmes lesz a bőröm és örülni fogok, hogy jár az agyam. Csak ez a rohadt nap menjen már le. Mert ez pokol.