A tétlen apátiába zuhanás elmúlta után tudatosítanom kellett, hogy ez a téma igazából egyáltalán nem érdekel. Jó, kicsit igen. A ködös újságírói fordulatok, melyeket próbálok levetkőzni, hogy minél érthetőbben szóljak, szintén nem töltenek be semmilyen szerepet most. Na jó, kicsit talán mégis. A kisgyermekkortól fogva napjainkig elolvasott rahedli könyv, melyeken átrágtam magam, valószínűleg csak rontanak a helyzeten; nem hagytak mást maguk után, mint szörnyű kritikai önvizsgálatot, amivel inkább csak küzdök, mintsem hogy segítené ügyemet.

Sokkal személyesebb témára vágytam, és ha már hangzatos újságírói fordulat, akkor a 'téma a lábad előtt hever' aztán tényleg idevág. Miről is tudnék úgy írni, hogy minden zsigeri érzést szolgálatba állítva abból valóban személyes és egyben szórakoztató-elgondolkodtató írások szülessenek, nem pedig egy kétségbeesett hang vergődései? Hogyan tudnám ezt úgy csinálni, hogy fennmaradjon az érdeklődés?

Akkor jött az első kő, a felismerés foka. Kezdődött egy bizonyos próbateremben. Reich Tomival bent ragadtunk két szám közt, mikor is a többiek kimentek cigizni. Bent cigiztünk. Bent ragadtunk, legalábbis erről kezdtünk el beszélgetni, hogy be vagyunk ragadva. Ő még régebben felajánlotta azt, hogy nyomjam én a publicisztikát. Én akkor mondtam, hogy persze, van hozzá kedvem. Az is lehet, hogy én kérdeztem meg, tudok-e írni az új Kettőnégy-blogba. Már nem emlékszem, és miért? Mert homály fedi emlékeimet, hol jótékonyan, hol kevésbé. E homály eredete pedig erősen kritizálható (kritizálj!) életvitelem folyománya. A téma a lábad előtt, haver!

A második kő szintén zenekartársamhoz kötődik; megvan a mit, nincs meg a hogyan, a miért pedig sosem volt kérdés. Mohácsi Matyi javasolta a narrátori szerepet egy beszélgetés során, mikor is előálltam neki a témámmal. Rövid vívódás és a rám amúgy nagyon jellemző, viszont hozzám képest igen csekély ellenkezés után bizony beláttam, hogy barátomnak igaza van.

Ennyi kővel simán nyithatnék már egy kisebb lapidáriumot, azonban inkább magamra kötözöm őket, fogok egy kést, és leugrom a hídról! (kösz Lac!). Lesz itt minden: interjúk, tárcák, képek, videók, igaz és eltúlzott történetek, beszéljalóról! alóakocsielévankötve, akocsialkatrészeiakövetkezők, de ami a legfontosabb; a személyes hangvétel és a gyakori megújulás. Havi tematikában gondolkodunk, azaz körbejárunk majd mindig valamilyen témát 30 (pluszminusz 5) nap alatt, hogy mindenkinek lehetősége legyen egy-egy nézőpont megismerésére.

Mindennek fényében első havi témánk: a züllöttség (nem kultusz, tények)

Ami várható ezzel kapcsolatban leghamarabb: interjú az Óperetzia énekesnőjével, Dimanovski Natalie-val, aki barátom és züllőtársam, úgyhogy lesz miről beszélgessünk.

Amit még szeretnénk: küldd el történeted, és ha tanulságos/mókás/ezt hallanod kell!, akkor belekerül a blogba (valamilyen formában)

Addig is üdv!

Cagliostro