Kovács Héda: Rocknroll, csajok, satöbbi - második fejezet

2012.03.09. 09:33

Folytatódik Kovács Héda női hölgy nagysikerű sorozata azokról a csajokról, akik keményen helyt állnak a rock viszontagságos világában. Tovább gomb!

Hannak Hatsalb: Poser fuck you

2011.10.24. 21:11

Ezekkel a kedves szavakkal szeretném megnyitni eheti ülésünket. Aki esetleg nem ismerné a Zero Tolerance Viva TOP 40-es slágerét, az egyrészt térdeljen egy jó fél órát kukoricán a sarokban, másrészt pedig szégyelje el magát (büntetéséről Terrör Man fog gondoskodni, kedvenc lángszórójával). Heti témánk bevezetőjét tökéletesen átadja eme kis nóta - az undergroundon belül húzódó ellentétekről, valamint a mainstream és az underground (miért nincs ezeknek a szavaknak magyar megfelelője?) közötti pengevékony határmezsgyéről.

Dick Torrance: A kuruc rat pack

2011.10.15. 13:53

Mivel több cikkben is felmerült, hogy mennyi szuper cimborát köszönhetünk ennek a színtérnek, gondoltam elmesélem hogyan ismertem meg a néhány anyaszomorítót, akikkel itt hétről hétre kiöntjük nektek a szívünket. Leginkább azért, mert ugye ki nem szarja le, annál undergroundabb meg nincs, mint másnapos-pepperónis bélsárral cirógatni az közönségigények pirospozsgás orcáját, nemdebár?

Randolph Carter: Beton pingpong asztalok és sunyidohányzás

2011.10.07. 09:52

Életem első koncertjét kábé egy hónaposan láthattam, anyám csecsin lógva. A másodikat meg egy héttel később. És nagyjából így tovább. A Bem RockParton, meg a Tabánban voltam kis totyogós hülyegyerek. Tulajdonképpen szó szerint az anyatejjel szívtam magamba a rockzenét.

Hannak Hatsalb: Underground szösszenetek

2011.09.25. 13:48

Kis tökösként főleg unokatestvéri behatásra én is a legmenőbb Ice MC meg Thunderdome slágereken szocializálódtam (amennyiben a fürdőszobában való minél több Barbon hajzselé hajra applikálási rítusát annak lehet nevezni), a leginkább epilepsziás rohamokra emlékeztető mozdulatokkal. A dicső 12 éves kor elmúlt, a gitárzenéről pedig csak annyit tudtam, hogy “köcsög rockerek”, meg “büdösek”. Egyik délután a menő piros BMX-emmel tekertem éppen hazafelé, mikor is pár hosszú hajú gyerek megállított és a pólómra bökött: “Ez mi a fasz, öcsi?”. Egy fekete AC/DC póló volt rajtam, amit szintén az egyik unokatesómtól kaptam. Ellenséges hangulatot éreztem a levegőben, ezért beletapostam a pedálba és elhúztam a véresbe. Később kérdőre vontam unokatesómat a póló eredetét illetően (fogalmam sem volt róla, hogy mi az), mire ő közölte, hogy azért adta nekem, mert az iskolában állandóan meg akarták érte verni. Köszi.

Dick Torrance: Memoár a föld alól

2011.09.20. 02:49

Fura egy társ az emlékezet: kissé megbízhatatlan, és nem átall időnként orvul csalni. Főleg, ha valaki oly kíméletlenül bánik az agyával mint én, és ezzel nem holmi sakkszakkörökre célzok. Előfordul, hogy nem tudom mi történt tegnap, de az biztos, hogy soha nem felejtem jó húsz évvel ezelőtti eljegyzésem történetét, így most elmesélem, hogyan ismertem meg egyetlen őszinte szerelmemet. Nyolc évesen.

Terrörmann első cikke - A világ legjobb zenekarai #1 AMD

2011.09.16. 14:34

Ebben az új, és remélhetőleg több-kevesebb rendszerességgel jelentkező rovatban a Redneck Zömbiez álarcos gonosztevője és megmondóembere, Terrörmann fog olyan zenekarokról írni, amelyek rajta kívül még rengeteg ember életét és zenéhez való hozzáállását változtatták meg. Öncélúan szubjektív ajánlójához tessék csak továbbkattintani!

Dick Torrance: Az Előszoba (Az underground témakör bevezetője)

2011.09.12. 09:40

Az időzítés sosem volt az erősségem, és egyre biztosabb, hogy már nem is lesz. A karácsonyi vacsoránál szellentés még hagyján, az érettségi reggelén történt spontán lerészegedés már komolyabb jel, de egy elmélkedős, olvasgatós online rovat indítása a nyár kellős közepén végleg bizonyította, hogy ebben az egyben soha nem leszek jó. Ilyenkor az ember botrányt botrányra halmoz a strandon lángossal a csúnyáján, dimenziókaput nyit az árokparton, fesztiválok során bizonyítja, hogy ő az álmatlanság soha el nem pilledő Grál lovagja, vagy épp szakadó esőben fröccsözik egy parkban, miközben míves szavakkal próbál közelebb kerülni az aktuálisan áhított genitáliához. Ugye senkiben nem döntök össze világokat, ha elárulom, hogy mi is (de reméljük nem csak mi) az imént ecsetelt bűnös élvezeteket hajkurásztuk naphosszat az elmúlt hónapokban?!

Hannak Hatsalb: Felelősség(mentes)teljes züllés

2011.08.08. 17:09

Dick Torrance: A bohócmesterség árnyoldala

2011.06.24. 09:45

A valóság igen nyomorult hely tud lenni, a természetes személyiségfejlődés pedig kátyúsabb út, mint a román sztráda, hisz nagyrészt kiábrándító csalódások határozzák meg az irányt.

Randolph Carter: Tele vagyok problémákkal

2011.06.21. 12:24

Dick Torrance: Hosszú éjszakák, rövid italok

2011.06.11. 16:12

Sex, drugs, Rock&Roll. Kéz a kézben. Persze mondhatnád, hogy felesleges habzsolás, hisz külön-külön is teljes értékű mirákulum mindhárom. De mondanád Lemmynek, hogy ne húzzon fel egy csíkot a második üveg Jack Daniel's után, mert még vár rá három odaadó mátka és sok lesz a jóból?

Cagliostro: Jézus az utolsó európai

2011.06.09. 15:25

A zeneipar

2011.06.05. 22:00

A tétlen apátiába zuhanás elmúlta után tudatosítanom kellett, hogy ez a téma igazából egyáltalán nem érdekel. Jó, kicsit igen. A ködös újságírói fordulatok, melyeket próbálok levetkőzni, hogy minél érthetőbben szóljak, szintén nem töltenek be semmilyen szerepet most. Na jó, kicsit talán mégis. A kisgyermekkortól fogva napjainkig elolvasott rahedli könyv, melyeken átrágtam magam, valószínűleg csak rontanak a helyzeten; nem hagytak mást maguk után, mint szörnyű kritikai önvizsgálatot, amivel inkább csak küzdök, mintsem hogy segítené ügyemet.

Sokkal személyesebb témára vágytam, és ha már hangzatos újságírói fordulat, akkor a 'téma a lábad előtt hever' aztán tényleg idevág. Miről is tudnék úgy írni, hogy minden zsigeri érzést szolgálatba állítva abból valóban személyes és egyben szórakoztató-elgondolkodtató írások szülessenek, nem pedig egy kétségbeesett hang vergődései? Hogyan tudnám ezt úgy csinálni, hogy fennmaradjon az érdeklődés?

Akkor jött az első kő, a felismerés foka. Kezdődött egy bizonyos próbateremben. Reich Tomival bent ragadtunk két szám közt, mikor is a többiek kimentek cigizni. Bent cigiztünk. Bent ragadtunk, legalábbis erről kezdtünk el beszélgetni, hogy be vagyunk ragadva. Ő még régebben felajánlotta azt, hogy nyomjam én a publicisztikát. Én akkor mondtam, hogy persze, van hozzá kedvem. Az is lehet, hogy én kérdeztem meg, tudok-e írni az új Kettőnégy-blogba. Már nem emlékszem, és miért? Mert homály fedi emlékeimet, hol jótékonyan, hol kevésbé. E homály eredete pedig erősen kritizálható (kritizálj!) életvitelem folyománya. A téma a lábad előtt, haver!

A második kő szintén zenekartársamhoz kötődik; megvan a mit, nincs meg a hogyan, a miért pedig sosem volt kérdés. Mohácsi Matyi javasolta a narrátori szerepet egy beszélgetés során, mikor is előálltam neki a témámmal. Rövid vívódás és a rám amúgy nagyon jellemző, viszont hozzám képest igen csekély ellenkezés után bizony beláttam, hogy barátomnak igaza van.

Ennyi kővel simán nyithatnék már egy kisebb lapidáriumot, azonban inkább magamra kötözöm őket, fogok egy kést, és leugrom a hídról! (kösz Lac!). Lesz itt minden: interjúk, tárcák, képek, videók, igaz és eltúlzott történetek, beszéljalóról! alóakocsielévankötve, akocsialkatrészeiakövetkezők, de ami a legfontosabb; a személyes hangvétel és a gyakori megújulás. Havi tematikában gondolkodunk, azaz körbejárunk majd mindig valamilyen témát 30 (pluszminusz 5) nap alatt, hogy mindenkinek lehetősége legyen egy-egy nézőpont megismerésére.

Mindennek fényében első havi témánk: a züllöttség (nem kultusz, tények)

Ami várható ezzel kapcsolatban leghamarabb: interjú az Óperetzia énekesnőjével, Dimanovski Natalie-val, aki barátom és züllőtársam, úgyhogy lesz miről beszélgessünk.

Amit még szeretnénk: küldd el történeted, és ha tanulságos/mókás/ezt hallanod kell!, akkor belekerül a blogba (valamilyen formában)

Addig is üdv!

Cagliostro

süti beállítások módosítása