Olvassátok fel hát hangosan az első blogbejegyzést, ami Egyedi Péter billentyűzetéből származik. Néhányan már ismerhetitek, hiszen az Óriás és Isten Háta Mögött zenekarokban is aktívan szerepvállal. Haverkodjunk össze most énjével még közelebbről!

„…Április, óh, Április, Minden csínyre friss! Faun-bokájú, vad suhanc, Ujra itt suhansz!…”
Tóth Árpád: Április

Április hivatalosan is az újrakezdés világhónapja. Tény, hogy (többnyire) áprilisban támad fel Jézus barát, áprilisban született Buddha, Mohamed, Lenin valamint Udo Dirkschneider, és hát április tagadhatatlanul egyike annak a négy 30 napos hónapnak, amik összesen 120 napot tesznek ki évente. Áprilisban van a Nemzetközi Párnacsata Nap, nem sokra rá pedig az emberszeretet világnapja; mindezen tények birtokában bizton állíthatom: áprilisban fog kibékülni Axl és Slash, Izrael és Pakisztán, akarommondani Palesztina, és idén áprilisban végre már talán a jó időt sem várjuk tovább. Viszont ne keverjük ehhez a kis áprilisos merengéshez ezt a bolondoknapja mizériát, ezt a rég divatjamúlt, ügyefogyott erőltetettséget. Április elseje ugyanis egy sokkal fontosabb ügy miatt nevezetes: ekkor kezdődik ugyanis a japán pénzügyi év (ahogy a japán mondja: Fiscal Year).

A japán pénzügyi 2011-gyel egyidőben immáron másodszor kezdi újra bátor műsorszórását a mi betevő közszölgálati metálműsorunk, a Kettőnégy. Habár ők most ezt a negyedik évadnak hívják, talán szemléletesebb úgy számolni hogy a dicső indulás után a második leálláson vagyunk túl. Légyként ott voltam a falon amikor az ötlet megszületett, amikor fogadzott, amikor később néha bőgött vagy tombolt; amikor túlpörgött, amikor megfáradt, amikor leállt. Amikor a Webcsatorna után jött a "miafaszlegyen". Amikor a Bandland után jött a "naésmostmiafaszlegyen". Mert a lényeg mindig az volt, hogy menjen, hogy csinálni kell!

Végülis barátom ez a két hínárfejű meg a szépszakállú, úgyhogy nem tudok elfogulatlan lenni , és ha már így alakult, akkor mesélnem kell. Ez az egész szerelemből lett, és - viszonylag konstans íven - valami szerelemből vitte előre; lehet nyálasnak ítélni ezeket a dolgokat, de tényleg a zene és egymás imádata működtette ezt a műsort mindig is. Ahogy ez a három ember szeretetben volt és van. És hát egy idő után azok a vágás köré gyűlt esték (és hajnalok) a Kosztolányin egy kicsit családdá is kovácsolta ezeket a majmokat. Mindig volt ötlet, mindig volt sör, és mindig kibaszottul jól éreztük magunkat.

Mert mit is jelent a kettőnégy a kamera másik oldaláról (és természetesen most a mikrofonosokat is számoljuk ide)? Képzeld el, amikor azon izgulsz, hogy a legalább 8 sört megivott parókás a rendőrökkel miért is feszegeti a "miért nem lehet?" témakört. Amikor délelőtt tízkor befröccsözve azt ünneplitek félmeztelenül az ágyon, hogy csak kiürült az az üveg a hazaúton. Amikor reggel kilenckor sült tarját és tükörtojást habzsolsz egy nyíregyi panzióban egy darab alsónadrágban, miután végigmeztelenkedted a főutcát, és így érthető módon nem jutottál el Debrecenbe. Amikor egy méretes fűzfaággal rohangálsz a balatonparton, és ettől olyan jól érzed magad mint legutóljára a homokozóban. Amikor fel nem ismerhető alakok tortát kennek szét az arcodon. Amikor Zimány Linda sms-ét olvasod egy nappal az esemény előtt, hogy miért is nem vállalja a playbacket. Amikor nem mered megszólítani életed legnagyobb hősét, pedig ott áll melletted. És amikor rájössz, hogy mennyi embert is érdekel valójában, amit csinálsz.... Mert az azért elég jó érzés lehet, amikor látod hogy a megálmodott dolog életre kel , saját utat tapos ki, működik. Amikor már várod hogy csinálhasd, mert kicsit az életeddé vált, valami olyasvalamivé, ami segít abban hogy ne bolondulj meg a hétköznapokban.

Az, hogy a műsor sorsa eddig mindig egy kissé hányatott volt (mint az árva falevélé a cudar hajnali szélben), az talán sosem látszott meg a minőségen. Sokakat szórakoztatott és őszintén szurkolok, hogy minél többen szórakozzunk rajta ezután bla blaa blaaaa blaaa bla. Na, ezután a nagyívű és meglehetősen buzeráns bevezető blog után azért remélem hogy tényleg sokkal jobb részeket csinálnak majd mint régen, mert egyébként nagyon kellemetlen helyzetben leszek ezzel a fenti töménytelen szentimentális nyáladzással, amiért legalább rengeteg pénzt kaptam.