Jézus az utolsó európai. Nem szeretném, ha haragudnánk egymásra. Ki vagy te? Bocs, nem
férek el a szárnyaidtól. Olyan kevés idő van és utálom haraggal tölteni. Belehullottam egy
puha tenyérbe, gyengéden tart, addig amíg. Ha mondjuk egy lépcsőn feküdnék, biztosan
tartaná a fejem. A nyakam nem gémberedne el és elégedett lennék magammal. Nem akarok
haragban lenni veled. Csak az ideget érzi, harag semmi. Hiszen így vagyok ezzel én is. A
lehellete, meg olyan… de az érzései tiszták. Álmomban megkérte a kezem, igent mondtam.
Egyesültünk. Na így találkoztam vele ma. Ennyi.

Jézus, nagyon fáj. Még egy kicsit alszom.

Kinyílik a szemem, dehogy akartam én kinyitni, kinyílt. A fejeimben, mintha csak egy
király érkezne hamarosan, olyan felfordulás. Két fej. A belső a nagyobb. Egy lány fekszik
mellettem. A tököm se engedte meg neki, hogy idefeküdjön. Az exem. Még mindig szeret,
én meg már lassan senkit. Mindegy is, ez fejlődési út, állomás, csak nem lesz így mindig.
Nyugtatom magam. Aztán kizavarom, mert a jellemhiba, az jellemhiba. Eszembe jut, hogy
tegnapra kellett volna megírni ezt. Megcsinálom. Most csinálom. Azután valószínűleg
felállok, szédülök majd, meg kell majd támasszam magam egy erősítőn. A hasam környékét
a kanál homorú felének fogom majd érezni. Cipőt nem kell majd húzni, rajtam van. A
számba éjszaka lemmingek ugrálhattak, lehet. Én oda ugranék be, ha meg akarnék halni.
Megfogadom majd, hogy na jó, egy darabig nem teszek ilyesmi dolgot, amitől ennyire szarul
vagyok. Kanyhalás. Az este valahogy más színeket, szagokat kölcsönöz ennek, mint a reggel.
A züllésben az a furcsa, hogy megfordítja az élet kerekét. Reggel, mikor felkelsz, az maga
a pokol, pedig normál esetben ennek pont egy megújulásnak kéne lennie; erőtől duzzadva
kipattansz az ágyikóból. Este meg fáradtan dőlsz be oda. Nem. Én este kurvára nem voltam
fáradt, majd szétcsattantam az erőtől.

Most így visszatekintve nem is történt semmi borzalmas. De mi is? Fel tudom egyáltalán
idézni, mi történt tegnap? Van egy első bekezdésem, ami erről árulkodik, mesélhetne. Ha
tudna. Napi rutin megint lassan ez az egész. Néha megijedek, akkor nem viselkedek így
egy jó darabig. Aztán szépen visszaszivárog. A múltkor elmentem egy szórakozóhelyre és
megpróbáltam jól érezni magamat. Nem bírom már jól érezni magamat. Már a boldogságot
sem keresem. De ez nem szomorú, csak azt mondják, hogy az. Ki boldog? Aki azt mondja
magáról? Hát nem az. (Tudom, hogy nem, és kész.) Aki annak látszik? Kérdezd meg tőle
és kiderül majd, hogy nem az. Vagy ha mégis azt mondja, akkor az előző megállapítás lép
életbe. Vannak jó pillanataim, ennyi. Már egy hete nem voltam ugyanaz az ember, mint most vagyok. A tapasztalatok, az évek? Ugyan már, mindig ugyanazokat a hibákat követem el, csak másképpen és egyre ravaszabb vagyok magammal szemben. Nincs is idő. Az időt az első órásmester találta fel. Mihez képest vagyok én boldogtalan? Rissz-rossz, unásig koptatott, erőltetett mosolyoktól. Ne mosolyogj, ha nem kell. Ha meg valakinek ez nem tetszik, tehet egy szívességet. Azért tegnap mennyit röhögtem. Tapírral töltött túzok. Csak T betűs kajaalapanyagokat lehetett mondani.