Folytatódik Kovács Héda női hölgy nagysikerű sorozata azokról a csajokról, akik keményen helyt állnak a rock viszontagságos világában. Tovább gomb!

6. Tarrie B
Tarrie B érdekes figura számomra. Sokan utálják, annak idején Dino Cazarez is elmondta mindenféle erőszakos kurvának. Számomra mégis szimpatikus! Részt vett jó pár alapítványi munkában, ahol felszólalt a megerőszakolt nők mellett, ráadásul elég jó egyedi ruhákat és kiegészítőket tervez. A zenekara már megélt több nevet és felállást, ha jól emlékszem a Manhole volt az első- ha nem számítjuk a rapper karrierjét- aztán jött a Tura Satana, aminek a Relief Through Release albumát nagyon szerettem. Most éppen My Ruinként működtet egy bandát. Tarrie B világa sötét és csakúgy hemzseg a vallási szimbólumoktól, elég csak megnézni a klipjeit, a tervezett cuccait vagy a honlapját. Ő is az a típus, akinek a zenéje állandóan változik, ha nem is teljesen  a trendekkel együtt, viszont iszonyatos elementáris erő jön elő belőle, bármilyen zenét is nyom éppen. Egy dolgot sajnálok nagyon, hogy egydimenziós énekes, és ettől gyakran unalmasak a számok. Ennek ellenére szeretem a hangját, és nagyon megnézném egyszer élőben.
Videó:

7. Sean Yseult
Ha már meghatározó csajokról van szó, nem lehet elmenni Sean Yseult mellett, aki a 90-es években egyetlen nőként vett részt a metal zene egyik legmeghatározóbb időszakában! Sean nem csak a színpadon tett ki magáért, ha arról volt szó, simán asztal alá itta a Pantera vagy a Monster Magnet tagjait. Ami pedig még engem is meglepett, és valószínűleg sokan nem is tudják róla, hogy elég meghatározó dalszerzőként működött a White Zombie-ban, ráadásul mindent alaposan le is kottázott. Többek között ilyen érdekességeket lehet olvasni és látni a tavalyelőtt megjelent könyvében, az I’m in the Band-ben. Nagyon durva gyűjteménye van a plakátoktól kezdve, a turnéterveken át egészen a fellépő ruhákig, a személyes fotókról nem is beszélve. A White Zombie megalakulásának első napjától folyamatosan dokumentált mindent, hogy most az ő szemén keresztül láthassunk bele egy legendás korszakba.  Sean Yseult megharcolt mindennel, amivel csak meg lehetett abban a világban, amiben a rajongók 99%-a férfi volt. A 96-os Donington bulin például a security-s arcok nem akarták felengedni a színpadra, miközben már ment az intro, hiába magyarázta, hogy ő a zenekar tagja- ez akkor korántsem volt egyértelmű. De az is előfordult, hogy férfinak nézték, az öltöző ajtaja előtt álltak sorban a groupie-k hiába- helyzetén a férfias hangzású név sem sokat segített. 11 évig volt tagja a White Zombie-nak, és természetesen a feloszlás után is zenélt, igaz, közben tervezőként is dolgozott, tavaly pedig összehozta új bandáját a Star & Daggert, amin persze kicsit sem lehet érezni, hogy new orleans-i székhelyű… 
Videó:

8. Janis Tanaka
Janis Tanakát valószínűleg nem sokan ismerik, pedig rengetegen láthatták! Évekig ő basszusgitározott Pink bulijain, és még a Don’t Let Me Get Me klipben is benne volt. Annak idején ő volt a 90-es évek egyik meghatározó csajbandájának az L7-nek a bőgőse, az elmúlt években pedig a Fireball Ministryben játszott. És hogy mennyire összefutnak a szálak? Tanaka Pagan Babies zenearában a 80-as évek közepén Courtney Love volt az énekes.
Videó:

9. Kittie
A Kittie-ben hihetetlen erő van a koncerteken, súlyosak, karakánok! És ők is bekerültek annak idején az Ozzfestre - pedig abban az időben még csak tizenévesek voltak. A Kiitie-nek talán az az egyetlen hibája, hogy mindig sodródnak az árral, és túlságosan is nagy hatással vannak rájuk az aktuális trendek. A Lander tesók mellett jó párszor kicserélődött a társaság, de nem adták fel, és mennek előre. Két albumát szeretem igazán  a zenekarnak, bár bevallom ma már nagyon ritkán hallgatom azokat. Az Oracle-t még az akkor elég akítvan működő Strong Deformity bőgős Kovács Tibi írta meg nekem. Egy haverjával küldte el Szombathelyről. Régi szép idők, amikor még egymásnak írogattuk a ritkaságokat, amiket nem tudtunk megvenni. A másik lemezt az Until The Endet Szujó Danival vettem Bécsben (?) egy Machine Head buli előtt sok-sok évvel ezelőtt, és a koncert előtt a kocsiban hallgattuk lelkesen, legalábbis én, nem tudom Dani hogy emlékszik erre, hahaha.  A női metal zenekarok között számomra még mindig a Kittie a legmeghatározóbb, annak ellenére, hogy az utolsó albumaikat nem hallgattam. Sajnálom, hogy a Lisa Marx, Jennifer Arroyo-féle – ő egyébként a Biohazard gitáros Billy Graziadei-féle nem túl jó Suicide City-ben játszott a Kittie után- felállás már régóta nem létezik, pedig szerintem az volt a legerősebb.
Videó:

10. Juliette Lewis
Juliette Lewis elég megosztó személyiség. Egy azonban biztos, teljesen őrült! Amit a Juliette And The Licksben művelt, nagyon bejött nekem. Többször is láttam őket, egyszer Londonban a Give It A Name fesztiválon, és Téglás Zolinak köszönhetően találkoztunk is, majd amikor Budapesten játszott az új felállással a New Romantics-szal dolgozthattam is vele. Személyesen kicsit fura nő, de a színpadi produkciója mindig meggyőz. Ráadásul mindhárom albumot nagyon szeretem. Tudja, hogy kikkel kell együtt dolgozni, itt külön kiemelném Dave Grohlt, aki a kettes lemeznél segítette ki a bandát a stúdióban, vagy az utolsó album producerét, a Mars Volta agyát, Omar Rodriguez Lopezt. Juliette Lewis vérében benne van a rocknroll, ez nem kérdés!
Videó:

+1 Sugar Mamas
A Sugar Mamas azért hagytam meg bónusznak, mert merően eltér az eddigiektől, mégis úgy érzem, hogy muszáj megemlíteni őket is, mert ha ez nem rocknroll, akkor mi?  Szóval a Sugar Mamas a világ legdurvább női zenészeiből összerakott zenekar, ami Beyonce-t kíséri koncertjein. Egyszerűen lélegzetelállító, amit csinálnak, mind hangszeres tudás, mint pedig „feeling“ tekintetében! Full profizmus, másodpercre megkoreografált produkció, mindez teljesen laza köntösben! A Sugar  Mamasról felesleges is regényt írni, inkább meg kell nézni őket!
Videó: